Móricz Zsigmond: Harmatos rózsa
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az e-könyvből:
Zsolt ujjongani szeretett volna. Ha nem restelli, táncolva megy tovább, ugrálva, mint a gyerek. A szíve hirtelen olyan nagyra nőtt, alig fért a keblében, majd lepattantak róla zekéjének gombjai.
Végre mégse bírta tovább. Kitört belőle a nevetés, hangtalanul nevetett sokáig, s a búzavirágoknak megmutogatta erős, fehér, egészséges fogait. Sovány arca elpirult; egy hete nem borotválkozott, s hiúságát csiklandozta, hogy milyen rút és kiállhatatlan lehetett ő most. Ez nem rontotta a jókedvét, nem akart soha szép fiú lenni. A sovány Cassiusnak gúnyolták valaha az iskolában, s ez a gúnynév hízelgett neki. Nagy terveihez nem illett volna hozzá a “húsos, sík fejű” jellemzés.
- Na ez pompás! - kiáltott fel - pompás! - ujjongott. - Vajon ki lehet!... Rózsa, rózsa, édes harmatos rózsa!
Mit is mondott bátyja tegnap este? - s félig behunyt szeme elé idézte a halvány fehér leányt, aki ott állott a dombtetőn, és nagy sötét szemeivel villanyszikrákat szórt felé.
Megkerülte a falut, mert nem akart emberekkel találkozni. Szeretett volna már otthon lenni a szobájában. Nem, inkább fent az erdőben, a hegyekben, és telekiabálni a visszhangos bérceket egy névvel...
Zsolt ujjongani szeretett volna. Ha nem restelli, táncolva megy tovább, ugrálva, mint a gyerek. A szíve hirtelen olyan nagyra nőtt, alig fért a keblében, majd lepattantak róla zekéjének gombjai.
Végre mégse bírta tovább. Kitört belőle a nevetés, hangtalanul nevetett sokáig, s a búzavirágoknak megmutogatta erős, fehér, egészséges fogait. Sovány arca elpirult; egy hete nem borotválkozott, s hiúságát csiklandozta, hogy milyen rút és kiállhatatlan lehetett ő most. Ez nem rontotta a jókedvét, nem akart soha szép fiú lenni. A sovány Cassiusnak gúnyolták valaha az iskolában, s ez a gúnynév hízelgett neki. Nagy terveihez nem illett volna hozzá a “húsos, sík fejű” jellemzés.
- Na ez pompás! - kiáltott fel - pompás! - ujjongott. - Vajon ki lehet!... Rózsa, rózsa, édes harmatos rózsa!
Mit is mondott bátyja tegnap este? - s félig behunyt szeme elé idézte a halvány fehér leányt, aki ott állott a dombtetőn, és nagy sötét szemeivel villanyszikrákat szórt felé.
Megkerülte a falut, mert nem akart emberekkel találkozni. Szeretett volna már otthon lenni a szobájában. Nem, inkább fent az erdőben, a hegyekben, és telekiabálni a visszhangos bérceket egy névvel...
Hasonló termékek
